Töltődés, türelem és várakozás. Főként ez volt a jellemző Ungvári Miklós utóbbi egy esztendejére – érthetően, olimpiai ezüstérmesünk ugyanis tavaly vállműtéten esett át, és fokozatosan tervezte visszatérését. Bár az áprilisi Európa-bajnokságot még kihagyta, a májusi hohoti, valamint a júliusi zágrábi Grand Prix-indulás gondolatával már „kacérkodott”. Aztán mégis legyintett e két versenyre, mondván: minek még fejest ugrani?
Igaza lett! Annál szebb visszatérést, mint amit a Papp László Budapest Sportarénában az olimpiai kvalifikációs Grand Prix-versenyen produkált, tervezőasztalon sem lehetett volna jobban megrajzolni. Az októberben már a 38. születésnapját ünneplő Ungvári csodás meneteléssel rukkolt ki – de nem a könnyebbik verzióval, inkább a munkással, hiszen a döntőig vezető öt mérkőzéséből hármon is hosszabbításos győzelmet aratott.
Ám a BS-ben összejövő népes magyar szurkolótábor is jól láthatta, a magyar dzsúdós negyven felé közeledve is méltó ellenfele a nála majdnem másfél-két évtizeddel fiatalabb cselgáncsozóknak, fizikailag és mentálisan is képes felvenni a versenyt a jelenkor legjobbjaival.
Ami még meglepőbb volt, hogy közben a súlycsoport másik magyarja, a világranglistán 322. Szabó Frigyes is remekelt. Szívét-lelkét beleadva – a vigaszágon – eljutott a bronzmérkőzésig, amelyen nem más, mint a világranglista negyedikje, a mongol Odbayar Ganba-taar várt rá. A szakértők rövidke összecsapást jósoltak, ám azt ők sem hitték, hogy alig egy perc elteltével Ganbataar kopogja le az egyik akciót, s a magyarok ünneplésétől robban fel az aréna! A leányvári Szabó pályafutása legnagyobb sikerét elkönyvelve bronzérmet nyert Budapesten, ezzel megadta az alaphangot Ungvári döntőjéhez…
Ahhoz a fináléhoz, amelyben a japánok háromszoros világbajnoka és kétszeres olimpiai bronzérmese, Ebinuma Maszasi várt rá. A két dzsúdós 2010-ben már meccselt egyet a moszkvai Grand Slam negyeddöntőjében – akkor Ungvári nyert. Most, nyolc esztendővel később is a magyar hagyta el győztesen a szőnyeget, miután két intéssel a háta mögött sikerült ippont érően megkontráznia a japán egyik akcióját.
Ungvári Miklós: – Nagyon örülök a győzelemnek, remélem, sikerült valamit törleszteni ennek a fantasztikus közönségnek, hogy tavaly, a világbajnokságon nem tudtunk érmet szerezni. Hálás vagyok, mert nemcsak óriásit szurkoltak, de át is lendítettek néhány holtponton.
-Nemzeti Sport-
